...................................................................................................................................................................................................... (english)

 

Képzeletbeli Éden - csoportos kiállítás
2007. december 18 - 31.
Megnyitó: 2007. december 18., 20h


Kiállító művészek: Eperjesi Ágnes, Fabricius Anna, Fodor János, Kerekes Gábor, Komoróczky Tamás, Koronczi Endre, Ravasz András, Szabó Benke Róbert, Szörényi Beatrix

Kurátor: Bán Zsófia
Produkció: László Gergely, Claudia Martins
Zsűri tagok: Bán Zsófia, Bencsik Barnabás, Csizek Gabriella, Erőss Nikolett, Claudia Martins, Racz Márta, Katarina Sevic

A nyugati kultúrkör számára, a Biblia által konkréttá varázsolt Édenrol, a Paradicsomról mindenki tudja, hogy milyen, de vajon milyen lehet egy egyéni, szabadjára engedett képzeletre bízott Éden? A bibliai Éden olyan hely, amelynek jelentoségét és jellegét nyilvánvalóan az a történelmi, vallási, kulturális és társadalmi közeg alakította ki, amelyben megfogalmazódott. Ebbol kiindulva, logikusnak tűnik azt feltételezni, hogy az egyéni képzelet által életre keltett Édenek is hasonlóképpen függnek attól a kulturális, történelmi és társadalmi közegtol, amelyben megálmodóik élnek. Azt is mondhatnánk: 'Mutasd meg Édened, s megmondom, ki vagy!' Egy ilyen fogalomra elérheto vagy elérhetetlen álmok, vágyak, utópiák kavalkádja vetül, s úgy gondoltuk, érdekes lenne megnézni, hogy ma, Magyarországon, 17 évvel a politikai rendszerváltás után, hogyan alakulnak ezek az álmok és vágyak. Mégpedig, nem utolsósorban, egy olyan kiállítás keretében, amely Brazíliában, sot éppen Rio de Janiróban zajlik, azaz egy olyan, az európai, illetve konkrétabban a magyar képzelet számára már-már mítikus, egzotikus délibábként ragyogó helyen, amely a Pradicsom egyfajta földi változataként muködik az itt (Magyarországon) élo emberek képzeletében. Ezen persze, adott esetben mosolyoghat az, aki történetesen tisztában van a mai Brazil, illetve riói társadalom valóságával, problémáival és küzdelmeivel. Ám tudjuk, egy ilyen fogalomnak, mint az Éden, nem sok köze van ahhoz a konkrét földrajzi helyhez, ahová megálmodják, illetve projektálják, hanem sokkal inkább van köze ahhoz a helyhez, ahonnan a projekció történik. (Egyszer egy finn turista azt találta mondani Budapesten járva, hogy: 'Hiába, itt délen egészen másmilyen az élet' Erre mi, akik egyáltalán nem déli országként gondolunk magunkra, s folyamatosan délre, azaz Olasz- Spanyol- vagy Görögországba vágyódunk, a csodálkozástól eltátottuk a szánkat. Vagyis hát, úgy tunik, tényleg minden relatív.)  S ezen a ponton szinte adja magát az a gondolat, hogy olyan médiumokban gondolkozzunk, amelyek maguk is kötodnek (konkrétan és átvitt értelemben egyaránt) a projekció aktusához: fotó (dia), videó, film. Felhívásunk tehát olyan, e médiumokban alkotó, magyar muvészekhez szólt, akik készek arra, hogy saját, jelenkori, képzeletbeli Édenjüket vizuálisan megfogalmazzák. A több mint negyven beérkezett pályamu közül kiválogatott, s itt bemutatott kilenc mu a válaszok, illetve kifejezésmódok széles, s reményeink szerint reprezentatív skáláját nyújtják.

Eperjesi Ágnes 'Az ifjú E. Á. újrajátszott keservei' című sorozata számára a diafilmet választotta médiumként, azaz egy olyan mufajt, amely sokunk számára, akik a hatvanas-hetvenes évek Magyarországán nottünk fel közös, gyerekkori élmény. A diafilmes meséket egy kézzel továbbítható, jellegzetes alakú kis vetítogép projektálta a falra (a kiállításon látható vetítogép eredeti darab), s a mesék minden kockáját szövegek kísérték, amelyeket általában a szülok olvastak fel a gyerekeknek. Az egyszerre egyéni és közösségi élmény e kivételes hordozója egy olyan Édent, a gyerekkort idézi fel, amely másképpen már nem elérheto. Az itt látható képeket Eperjesi különbözo, létezo mese diafilmekbol gyujtötte össze, melyeknek segítségével saját történetét mondja el, eredeti, kamaszkori naplóbejegyzéseit felhasználva. A képeket, mivel diafilmek, fotónagyítás útján negatívba fordítja és élénk színekkel, meseszeruen (s egyben ironikusan) kiszínezi.
Fabrícius Anna 'Non-lieu de mémoire' címu munkája egy olyan képsorozat, amely múltban lezajlott, konkrét helyhez és idohöz kötodo, személyes és családi emlékeket, anekdotákat idéz fel oly módon, hogy a mára már visszavonhatatlanul megváltozott és személytelenné vált eredeti helyszíneket a képi, és a kép alá kézzel írt szöveges emlékezés erejével újra élettelivé, otthonossá varázsolja.
Fodor János 'para' címu muve olyan sorozat, amelyne fotói különbözo helyszíneken készültek, s úgynevezett 'környezetjobbító' szándékot rögzítenek, amennyiben a menthetetlenül urbánus és nagyon is evilági környezetbe ágyazott, s ezért groteszk Éden-pótlékokat ábrázolnak.
Kerekes Gábor  'Városi meditáció' címu videó- és hanginstallációjában a videokép alapját egy kör alakú kollázs-kép képezi, amely egy képzeletbeli várost ábrázol. A munka a képi- és hangeffektusok segítségével egy relaxációs állapotot hivatott eloidézni, s végsosoron a városi létrol, a városban élés atmoszférájáról szól.
Komoróczky Tamás videója, a 'To the Heaven Street 7 (There Is Milk Today)' talányos-ironikus mu, amelyen egy beazonosíthatatlan, fehér (édeni?) környezetben, egy fehérbe öltözött kamarazenekar látható, amelynek tagjai valamilyen indiaias hangulatú zenére playbackelnek, némi elcsúszásokkal tarkítva. Ugyanúgy lehetnek egy krisnás dalárda tagjai, mint elmebetegek vagy egy álom fragmentuma.
Koronczi Endre 'extrémalvás' címu videomunkája egy olyan kísérletet valósít meg, amely különbözo helyszínreken a háborítatlan nyugalom, a belso béke és harmónia paradicsomi állapotát hivatott eloidézni a célból, hogy a muvész a kamera elott aludni tudjon. 'Vajon megteremtheto-e nyilvános helyen ez az állapot?', teszi fel a kérdést a muvész. 'Miként válik valamilyen helyszín Paradicsommá? Milyen belso folyamatoknak kell ahhoz végbemenniük, hogy egy tetszoleges környezet kapcsán Édenrol beszélhessünk?'  Koronczi 16 helyszínen keresi e kérdésekre a választ.
Ravasz András 'Flo'” címu videója egy a szélben tengerként hullámzó, füves mezore projektálja képzeletbeli Édenjét, Szabó Benke Róbert 'Cunyi Yashi' címu, férfiakat ábrázoló emberpársorozata pedig a tökéletes egymásbafonódás már-már földöntúli, harmonikus állapotában találja meg.
Végül, Szörényi Beatrix videó és fotó munkája a pálmafát, mint motívumot, illetve mint klisét veszi célba. 'Az Édenképhez kapcsolódó elképzelések és klisék meglepoen hasonlítanak a pálmamotívumhoz kapcsolódó vágyképekhez. A pálmafa – legalább is mi európaiak számára – egy más világ, egy ösztönösebb, de talán emberibb élet, illetve egy a civilizációnak hátat fordító életmód megtestesjtoje,' írja Szörényi. A fotók a budapesti homlokzatokon, kirakatokon és cégtáblákon megjelenó pálmafákról készültek, a video pedig egy pálmafa szállítását követi Budapest külterületérol a belvárosig. Az ironikus-abszurd mu új jelentésréteget nyer azáltal, hogy a riói kiállítótérben a motívum visszahelyezodik eredeti, organikus közegébe.
Reményeink szerint, a többi mu ugyanilyen élénk párbeszédet képes kezdeményezni létrejöttük eredeti helyszíne, valamint a kiállítótér helyszíne, és közönsége között.

Bán Zsófia

 

Supporters: FotoRio, Impex, Prefeitura

Sponsors:
Raiffeisen Bank, Acax, MFB- Magyar Fejlesztési Bank