...................................................................................................................................................................................................... (in english)

IMPEX RESIDENCY IV

Ludomir Franczak (Slupsk, Lengyelország)

2008. augustus - október

Franzak a Nemzetközi Visegrádi Alap residency programjának támogatásával, az IMPEX vendégeként dolgozik Budapesten.
A kutatás alakulása és a lehetséges történetek felépülése a következő blogon követheto végig: www.erftproject.blogspot.com

Programok:

ERFT PROJEKT - Ludomir Franczak videó-performansza
(az előadás időtartama 30 perc)
2008. október 21., 21.15h
Helyszín: KINO (1136 Budapest, Szent István krt. 16.)

Ludomir Franczak videó-performansza a Franczak család történetének tisztázatlan elemét dolgozza fel. A művész hónapok óta jár nagyanyja nyomában és közben vér szerinti nagyapját keresi Budapesten, aki feltehetően a Magyar Honvédség orvosaként szolgált a II. Világháborúban. Lwów (Lemberg) mellett állomásozott és ott ismerte meg Wandát, a nagymamát. Titkos szerelmükbol született Ludomir apja ...
Ludomir Franczak képzőművész, médiaművész, előadásaiban a rögzített és élő képek, hanganyagok között teremt kapcsolatot. Performanszában dokumentatív elemek keverednek a művészeti ábrázolásokkal, ezáltal a valóság és a fikció kusza fonata jön létre, melybol mindenki felépítheti saját értelmezéseit.
A projekt az emlékezésrol szól, a kutatás során a múlt különböző elképzelt verziói születnek meg, miközben a valóság megismerésének lehetősége folyamatosan megkérdojelezodik.

Erft projekt

Ludomir Franczak lengyel képzőművész vagyok, Słupsk-ban lakok. 2008 augusztus 1. és október 31. között Budapesten végzek kutatómunkát, mint az Impex Alapítvány vendégművésze. Munkámat a Visegrádi Alap támogatja. A támogatást egy olyan projekt megvalósítására kaptam, amelyet már hosszú évek óta tervezgetek, és amely nagyanyám - Józefa Wanda Kraus (korábban Franczak), lánykori neve Filipczak - második világháborús sorsával kapcsolatos. A háború előtt a nagymama családjával együtt Lwów mellett élt Dolinában és Kałuszban. Kivételesen aktív személyiség volt, a Strzelec, felnőtt cserkész csoport parancsnoka, Lwowban, ügyes gitáros és énekes, Kazimierz Franczak felesége. Férje egy híres, nagy tradíciókkal rendelkező ügyvéd család sarja volt. A háború után zárkózottabb lett, sok időt töltött otthon, a négy fal között. Egy nap mégis útrakelt és elutazott a 130 km-re lévő Sopot városába. Mint egy látomás, megjelent a kollégiumi épületben, ahol az édesapám lakott. Megkérte, hogy üljön le és hallgassa végig figyelmesen, mert amit most elmond, nem fogja többé elismételni. Íme a nagyanyám története:

Amikor a Gestapo a háború elején elvitte a férjét, a kislányával (Bożena) magukra maradtak. Kałuszból visszaköltözött Dolinába, a szülői házba. A családnál ebben az időszakban a Magyar Hadsereg egy orvosát szállásolták el. 2-3 év elteltével, amikor a német hadsereg kezdett kivonulni az itt állomásozó magyar csapatokat is áthelyezték. Egyik este a család egyik tagja arra figyelmeztette a nagymamát, hogy az Ukrán Hadsereg meg fogja támadni a lengyeleket, ezért jobban teszi, ha a lányával együtt a magyar csapatokhoz csatlakozva elmenekül a településről. A menekülésben az albérlő magyar orvos egy ismerőse, szintén a Magyar Hadsereg egy orvosa segítette Józefa Wandát. Ennek az orvosnak a családi neve ERBST volt.
A hadsereg mentőautójával, a teljes hadi kórházzal együtt menekítették át 1944-ben Józefa Wandát és a lányát Bożenkát Magyarországra. Az első állomás a nagymama feljegyzései szerint Sátoraljaújhely volt (a nagynéném emlékei szerint egy nagy házban laktak, amely az átmeneti kórház volt). A segítő orvos és a nagymamám, Wanda egymásba szerettek, de hamarosan el kellett válniuk egymástól, mert a kórházból az összes nőt és gyereket átszállították Budapestre, az elmondások szerint Zugligetre. A nagymama elkezdett magyarul tanulni, de időközben átszállították őket Dunaalmásra. Novemberben innen tovább szállították őket, Strasshof nevű településre Ausztriába, majd februárban ismét átszállították egy újabb táborba, ezúttal Dessauba. Itt született meg a fia, az én apám. Nagyanyám a gyerekeivel májusig maradt a táborban, a felszabadulás után visszatért a Franczak családhoz. A nagynéniik sikoltozni kezdtek a csecsemű láttán. A terhesség csak nem tarthat három évig - hisz ennyi idő telt el azóta, hogy utoljára hírt kaptak Kazik Franczakról, a nagyanyám férjéről. A nagymama azt állította ugyan, hogy halála előtt még egyszer találkozott vele a férje, és akkor esett teherbe, de a nagynénik nem hittek neki. A Franczak család idős feje Stanisław, a dédnagyapám, aki Lwów-ban ismert jogász volt, és ebben az időben már nem igazán látott jól, azzal döntötte el a vitát, hogy rátette a gyerek arcára a kezét, és kijelentette: 'Ez igazi Franczak' és ezzel a további találgatásoknak véget vetett, és a rokonság, bár kelletlenül, de belenyugodott a döntésbe és befogadták a gyereket. A nagynénik átvették Bożena nevelését, apámat pedig az anyjánál hagyták. A nagymama később megismerte Edward Kraus-ot, akihez feleségül ment, és egy harmadik gyereket szült neki, nagybátyámat, Pétert. A család ekkor már újra teljes volt. Mégis, nagyanyám viselkedéséből arra lehet következtetni, hogy az apám az, aki a legfontosabb számára, egy igazi szerelem gyümölcse.
A háború után érthető okokból nem próbáltak a vérszerinti nagyapa, a magyar orvos nyomára bukkanni, bár nagyanyám elmondta a nevét apámnak, aki viszont lehet, hogy rosszul emlékszik rá. Bożena nagynéném úgy emlékszik, hogy egy receptnek tűnő papírdarabon, egy pecséten szerepelt a neve, ERBST. Nem emlékszik a keresztnevére, a címére, arra, hol lakhatott csak arra, hogy valószínűleg nem volt Budapesti származású.

Elhatároztam, hogy feltárom a családi titkot, megpróbálok az elveszett vér szerinti nagyapám nyomára akadni. A kutatást Lengyelországban kezdtem, azzal, hogy beszélgettem az apámmal és a nagynénémmel. Most a nagyapám lehetséges lakóhelyén kutatok ott, ahol nagyanyám is járt. A kutatás folyamatában alakítom ki annak módszereit, és az is, hogy mennyi időbe fog telni. Amit csak lehet dokumentálok, videokamerával, fényképezőgéppel, és mindenféle dokumentumokat gyűjtök (régi iratokat, fényképeket, levelezéseket) melyek egy kiállítás részei lesznek.

Egyúttal az emlékezés folyamata is érdekel engem. Szeretném megtudni, hogyan őrizzük meg a történelmi tényeket, és hogyan változnak azok a családi titkolózás által, ha a fülekbe súgva tudnak csak átadódni. A nagyanyám története csak egy a sok háborús történet közül – ugyanakkor a családom története, összekapcsolódik annak identitásával. A kutatást összegző kiállításnak azt is tükröznie kell, hogy a történet nem egyértelmű, többféleképpen lehet olvasni, és átalakítani (nagybátyám például állítja, hogy a nagyapám egy báró volt.) Szeretném megmutatni, hogy hogyan alakul ki a legenda, és milyen hatással van az életünkre (például miért nem akart az apám találkozni a biológiai apjával, pedig többször is járt Magyarországon). Az anyaggyűjtés után egy multimediális előadást hozok létre, melyben a hangok, a gyűjtött anyagok, a színházi elemek, és vizuális elemek keverednek. Feleségemmel és fiammal, Emillel 2008 augusztus és október hónapokban tartózkodunk Magyarországon.