Város. Kép. Narratíva. c. kiállítás
2006. november 9 - 24.
Megnyitó: 2006. november 9., 19h
Művészek: Follárd Barbara, Kispál Attila, Vécsei Júlia
Kurátor: Fenyvesi Áron

A kiállítás kontextusában a szociális és urbanisztikai jelentéssel terhelt épített környezet, a város, a narratíva szöveteként értelmeződik újra. Ennek a térben és időben kiterjedő betonszálai ugyanis a történetiség alapkonstrukcióját hordozzák magukon, ami mentén a város, mint önmagáról mesélő narratív objektum is letapogatható, és mint konkrét test, koreografált nézeteivel, és vektoriális irányaival a művészet formaanalízisének terepasztalaként is szolgálhat. A kiállítás a várost egyfajta szcenográfiaként gondolja el, vagyis egy olyan képzeletbeli forgatókönyv széttartó szövetének, ami flexibilitásának köszönhetően különféle módokon fejthető fel. Follárd Barbara, Kispál Attila és Vécsei Júlia kiállított munkái elsőrendű látványelemeiknél fogva vannak egymáshoz bogozva, ahol a város képe és narratívája tematikus háttérként betonozódik mögéjük.

Vécsei Júlia Rendez-vous a seconde-ja interaktív videó. Hat mezőre tagolva más-más időpontokban mutatja helyszínét. A kép-szekvenciák időintervallumai eltérnek egymástól, lejátszásuk végtelenített, de leállítható és újraindítható. A mezőkön átívelő grafikus hullám a kép alakulásának mérhetőségét evokálja. A hullám töréseit a hat sáv lejátszófejeinek megfeleltethető mozgó pontok határozzák meg. A hullám a változásokat diagrammatizálva válik az újraösszekapcsolódások felületévé, olyan fluid entitásként, ami a kép által meghatározott, és a kép is meghatározható általa. A diagramm-hullám a vizuális koordináták, vonalak, és zónák ritmikusan működő együttese. A gyalogosátkelő terének fragmentumaiból létrejövő kép-együttállások állandó mozgásban vannak, aminek következtében a ciklusok egyetlen állandó szereplője is mindig másként tűnik fel a színen önmaga mellett.

Kispál Attila Terület és Épület című munkáiban a város képe, szószerint az íráson keresztül konceptualizálódik, a kamera mozgásának minimális dinamikájával. Videóiban a táblán és a falon található felszólítások néma narratívák, olyan orientációs pontok, amelyek révén a látvány mélyen az írásba ágyazódik. Hiszen a város, ily módon tulajdonképpen írásként is olvasható, vagyis olyan nyilvános térré lesz, amit a nyelv bútoroz be. Kispál Attila ezen munkái a kép és írás régóta egymáson csúszkáló művészeti dichotómiáját is vizsgálják, feltéve a kérdést, hogy a kép, történetként felfogva vajon primer módon nem mindig az írásbeliségbe ágyazva találja-e magát?

Follárd Barbara Tokyo Tonight-jának, és Hector in purple-jének lekicsinyített urbánus architektúrája az identitások meta-tereként szolgál, olyan kommunikáció helyszíne, ahol kapcsolati formák metaforizálódnak. A koreografált mini-jelenetek narratív komplexumai magukba foglalják a motorizált urbánus mozgások kiszámíthatatlanságát is. A mozgó és mozgató kellékek ki-kilátszódásával a mesélő önmaga tervező-pozíciójára is reflektál. A flitteres függönyök előtti terepet benépesítő bábok, és plüssállatok neutrális identitása tetszőlegesen behelyettesíthetővé válik a történések függvényében. Egymáshoz való viszonyuk a 'másikho' való relációt tematizálja, akár a Hector in purple púderes milieu-jében, akár a Tokyo Tonight dobozterében.

Fenyvesi Áron